Kodály szellemében

 

Augusztus 26-án a Resedai Református Templom szentélyében, Érseki Emőke, a Los Angeles-i Kodály Kórus kiváló karnagya felidézte Kodály Zoltán szellemét, - és az meg is jelent!

A Mester óriási hagyatékából való válogatás egy mestermunka volt, amiért hálásak vagyunk Érseki Emőkének. A nagyszerű műsor kiváló előadókkal párosult, és FELEDHETETLEN emléket hagyott minden hallgatóban.   

Az önfeledt közönség szívvel-lélekkel együtt örült és ÉNEKELT az előadókkal, akikről a Hírlap következő számában fogunk részletesen megemlékezni.

Köszönjük minden egyes résztvevőnek azt az áldozatos munkát és időt, amit ebbe az igényes hangversenybe belefektettek. A siker, nem maradt el.  A közönséget soha nem lehet "becsapni", és EZ a közönség úgy hallgatta az előadást, mint amikor a gyermek hazatér édes otthonába, az örömteli családi együttlétbe, és végre az ősi nyelven hallja a magyar dalokat és imádságokat.

A csodálatos koncertet Díszvacsora követte, ami az esemény jelentőségét még jobban kiemelte. Köszönjük a rendezőknek, szereplőknek, és a közönségnek azt az igazi magyar lelkesedést, amit ez a kivételesen hiteles, és igazi magyar koncert képviselt.

Magyarországi barátaink is megirigyelhetik azt a nívót, amit ezen a ünnepi megemlékezésen láthattunk és hallhattunk.

Isten Áldása legyen minden egyes résztvevőn, aki a magyarságát ilyen fokon tudja tolmácsolni.

 

Judith P. Neslény,

Zongoraművész, volt Kodály tanítvány

(Los Angeles, Amerikai Magyar Hírlap, 2017, Szeptember 1)

Kodály –Est értékelés

 

VASTAPS – VIRÁGESŐ – díszvacsora

 

Felejthetetlen élményben volt részünk Augusztus 26-án, a Reseda-i Református Templom termeiben. Kodály Zoltánra emlékeztünk, aki 50 éve hagyott el bennünket. 

Érseki Emőke, – a Los Angelesi magyar társadalom kiváló karnagya – díszelőadással kívánta megünnepelni a Mester sokoldalú zenei, és pedagógiai hagyatékát. A kiválasztott művek mesteri összehangolása, és a szereplők ehhez való méltó kiválasztása tökéletes volt.

Elsőnek kell kiemelnünk a Los Angeles-i Kodály Kórus szenzációs szereplését, az „intonációs” – tökéletesen tiszta / nem hamis –, és „prozódikus” – /kiejtésbeli/szó érthetőségi – nagyon nehéz, és komoly professzionista felkészülést igénylő többszólamú kórusművekben.

A műsort a templom lelkésze, Nt. Dr. Jakabffy Zsolt nyitotta meg magyar, és angol nyelvű bevezetőjével, majd méltó kezdetnek Berzsenyi Dániel: 'Magyarokhoz' c. versét először Tóth Attila szavalta el. Ezt követően a 42 tagú kibővített kórus igen lelkesen az erre a versre épülő "Forr a Világ" című kánonnal indította a megemlékezést.

Kodály fontos szerepét hangsúlyozta már Illyés Gyula is, akinek a versét –"Bevezető egy Kodály Hangversenyhez" – Cser Mária szavalta el.

Ezután ismét megszólaltak a „mennyei hangok” és a Mester Szent István Királyunkhoz írt Himnuszát hallhattuk, háromszólamú feldolgozásban.

Aki talán nem tudná, Kodály Zoltán, – amellett, hogy Német-Francia-Angol szakos tanár is volt –, mint csellóművész is megállta volna a helyét. Erre a hangszerre írt Szólószonátáját a körünkben élő, de világviszonylatban is ismert ifj. Mező László játszotta bravúros hangszerkezeléssel, és autentikus hozzáállással. Az igényes hallgatóság vastapssal fejezte ki tetszését. Ezután Horusitzky Zoltán emlékezését hallottuk prózában.

Csodaszép volt a "Veni Veni Emmanuel" gregoriánból ihletett többszólamú feldolgozása is, melyet ismét a kórus tolmácsolt.

Kihagyhatatlan lett volna a "Székely Keserves" mint zongoradarab, az Op.11 megrázó balladája Sapszon Bálint zongoraművész élethű előadásában, aki San Francisco-ból utazott le erre az előadásra. Köztudomású, hogy  Kodály előszeretettel használta feldolgozásaiban a székely balladák drámai feszültségét, az ősi ötfokú skálához mindig hü MAGYAR harmóniákkal.

Ezután hallottuk a 20. század magyar szalonjainak Lyrikus Románcát, Mező László csellóján keresztül, Sapszon Bálint kíséretével, mely a Mester egyik ifjúkori romantikusan dallamos műve.

Hogy hogyan is született a Missa Brevis, – a Rövid Mise – azt Nádasdy Kálmán, neves operaházi karnagy és zeneszerző bevezetőjéből megtudtuk. A műből meghallhattuk az Introitus, Kyrie és a Glória tételeket a kamarakórus elbűvölően csengő hangján, és az orgona hatalmasan áradó kíséretével, amit Szilas Imre varázsolt elénk, a dicséretes szóló részletekkel váltakozóan! Imre a Pasadena-i Westminster Katedrális világhíres orgonistája évtizedek óta  – már, ha valaki nem tudná! –

A Műsor második része már az együtténeklés jegyében folyt. Jó gondolat volt, hogy az " Esti Dal"-al folytatódjék a muzsika. Ez az a mű, amit a Youtube-ról már az egész világ ismer a Halász bástyán való együtténeklésről! Nincs olyan magyar, aki ezt a tüneményesen szép népdalt ne énekelte volna már iskolás korában is. Gondolatban most is együtt énekeltük a kórussal, halkan, a lélek hangjával. Egy ország szíve zengett benne: "Én Istenem adjál szállást, már meguntam a járkálást"... Visszagondoltunk a hiányzó kórustagokra.

A szívmelengető pianissimo után, a magyar nép keserve, bánata, drámaian szólalt meg egy igazi népballadából, melyet Cser Mária művésznő adott elő Kossuth-díjat érdemlő előadásban! E sorok írója ezt a számot tenné a „magyar olympus”, a Hargita tetejére!  Bravó Mariska! Bravó a választással!

No, de még ezután jöttek a Mester „mesteri” népdal-feldolgozásai, mert "Most jöttem Erdélyből " Balla Sándor, a Svéd Sándori hangú operaénekes, éppenséggel Erdélyországbul érkezett ide közénk, hogy a Kodályi operát, a Székelyfonót is képviselje, csodálatos hősi hangjával, és impozáns megjelenésével. Vastaps fogadta.

Az „El kéne indulni” és az „Ó, mely sok hal terem az nagy Balatonban” címűt (azt a kutyafáját !) nem hallottuk ilyen meggyőzően mostanában, talán csak azelőtt Czövek Istvántól, szeretett néhai baritonunktól...

Tudjátok e, hogy tulajdonképpen mi is Kodály legnagyobb érdeme?! Az,  hogy azon kívül, hogy egy nemzetet nevelt, a GYERMEKEKHEZ, a felnövekvő nemzedékhez is szólt. A Férfi, aki nem hagyott természetes utódot maga után, egy nemzet Édesapja lett!  Az iskolásokhoz írt Énekes A-B- C, a Bicinia Hungarikák, és az  az u.n. Kodály Módszer, és zenetanító munkái, könyvecskéi által! Milyen jó volt hallani a gyermekeinket énekelni, gyönyörű csilingelő gyerekhangon, MAGYARUL.

Három népdalfeldolgozást 6 leány (Balla Kati, Maráz Erika, Németh Zsófi, Tóth Kinga, Elekes Denise és Érseki Emőke) énekelt több szólamban, tökéletes intonációban, és kiejtéssel. Ez a tökéletes kiejtés illetve „prozódia” volt Kodály egyik legfontosabb követelménye kórusműveinek interpretálásában. Éppen EZ volt csodálatosan szép a 6 hölgy előadásában.

A „szűkszavú, de sokatmondó" Mester humorát, karakterét képviselte Nádasdy Kálmán másik prózája, amit ismét Cser Mária olvasott fel, életrevaló mosollyal. Ezek után felolvasta a híres kritikus, Gách Mariann értékelését Kodály Zoltánról.

Végre Érseki Emőke, – az előadás lelke, tervezője, szervezője és dirigense – is megszólalt. Azon a hangon, amit Kodály úgy méltányolna: szép magyar belcanto, tiszta, üde, tökéletes kiejtéssel, el nem harapott szó-végekkel. Ez az a „Érseki” hang, amit mi mind olyan nagyon szeretünk, és szeretnénk többet is hallani!  Köszönjük Emőke, nemcsak a hangodat, de még a szíved dobbanását is!

Hadd emeljük ki mind a négy zongorakísérőt: Cser Lászlót, Maxim Andrást, Sapszon Bálintot és Szilas Imrét, akiknek a szakmai virtuozitása, és muzikalitása nélkül nem lett volna olyan magas színvonalú a műsor, mint amilyen volt.

Lassan a „Közös Énekléshez” kerültünk, ami talán a legjobban esett a kétórás, színes műsor után. Mindenki tudta az „A csitári hegyek alatt”, és az „A jó lovas katonának” kezdetű népdalfeldolgozásokat, így a Resedai Egyház Szentélyében együtt énekelt a Kórus, a szólista és a hallgatóság, Cser László kíséretével. Egy szívvel, egységesen zengett az egybegyűltek serege. Megható pillanat volt.

A műsor befejező száma a Kállai Kettős, – az erre az alkalomra készült zenekari felvételről való kísérettel –, mely nem a "csűrt" hanem a templom mennyezetét, és márványpadlóját is egyszerre döngette! Ez igen! Így vigad a magyar – még Kaliforniában is. Az ismétlés sem maradhatott el!

Természetesen befejezésül hadd idézzük fel Kodály szavait: „akinek tehetsége van, annak kötelessége is, és a hazájának szolgája kell, hogy legyen!” Íme, Kodály Zoltán bebizonyította, hogy lehet valaki próféta a saját hazájában. 

Egy ilyen előadást szívesen meghallgatnánk még egyszer! RÁADÁST!

Az előadást díszvacsora követte a Bethlen teremben. Erről valószínűleg néhai Vízváry Mariska, a híres szakácsművész – filmszínész – írónő  tudna méltó beszámolót kisütni...

 

Dr. Neszlényi Lászlóné, Pfeiffer Judith, volt Kodály növendék
(Los Angeles, Amerikai Magyar Hírlap, 2017, Szeptember 8)  

 

 

Kodály emlékhangverseny, beszámoló

 

Szombat délután megemlékeztünk Kodály Zoltánról, egy csodálatos, de mégis szórakoztató hangversennyel a Reseda-i Magyar Református templomban.

Jó magam azon kivételes emberek közé tartozom, akik nem csak nézője, hanem szereplője is voltam ezen eseménynek. A délután folyamán elhangzottak a Mester ismert klasszikusai, melyek között – a bőséges választék miatt – nem volt könnyű válogatni. A megszokott Los Angeles-i Kodály-kórus, akik a magját adtak a műsornak, remek amerikai énekesekkel és gyerekekkel egészült ki. Az énekkaron kívül további tehetséges előadók is érkeztek köreinkbe, akik nem csak a koncerten nyújtották a maximumot, de a próbákon is lenyűgöztek a bennünket. Balla Sándor, a kolozsvári Magyar Opera szólistája egy héttel a koncert előtt csatlakozott hozzánk, feleségével és kisfiával, akik szintén velünk énekeltek. Sándor bámulatos bariton hangjával ámulatba ejtette a koncertre ellátogatottakat. Hallhattuk tőle részletet a Háryból, és a Székelyfonóból, melyből két részletet a közönséggel együtt énekelt. Köreinkben köszönthettük Ifj. Mező László cselló művészt is, aki hangszerével hosszú percekig lenyűgözte a nézőközönséget. Hogyan lehetett ezt még fokozni?… László és Sapszon Bálint zongorista közös előadásával. A két művész, és a két hangszer harmóniája minden hallgatót elvarázsolt.

Ha Kodály Zoltánt említjük, nem maradhatnak ki az egyházi művek sem. Részletek hangzottak el például a Missa Brevis-ből, melyben a kamarakórust Szilas Imre kísérte – zenekari hangzással felérő – pompás orgona játékával. E mű előadása nem kevés fáradtságot és tudást igényel az előadóktól. Mindez hallható volt éppúgy a szólisták, mint az orgonista előadásában is. A hangverseny színesítésére szolgáló és információval teletűzdelt prózákat, – melyben a humor is helyet kapott – Cser Mária előadásában élvezhettük. Természetesen nem kellett nélkülöznünk Mária férjét, Cser Lászlót sem, aki remek zongora betéteket játszott a szerzőtől, valamint – mindannyiunk nagy örömére – a közös énekeket is kísérte.

A koncert nagyjából két órás volt, amelybe mindenki szívét-lelkét beleadta. A mögötte lévő munka, a rendíthetetlen kitartás és szervezés a Kodály Zoltán iránti tiszteletünkről és szeretetünkről árulkodik. Úgy gondolom viszont, hogy egyikünkben sincs akkora tisztelet és szeretet a MESTER iránt, mint a műsor megálmodójában, megalkotójában, Érseki Emőkében, aki amellett, hogy a kórus karnagya volt, – melyet immár 25 éve vezet– a szervező-rendező munkát is ő végezte. Az előadás során kétszer is hallhattuk Őt szólóban énekelni, – hogy csak egyet említsek a “Szegény vagyok, szegénynek születtem”, mellyel mindannyiunk a szívéig hatolt.

A kórus, mely Kodály Zoltán nevét viseli, bravúrosan zárta az eseményt a nagysikerű Kállai kettőssel, mely a közönség bíztatására kétszer is elhangzott. A fellépést ünnepi vacsora követte, ízletes magyar menüsorral. A program háttérmunkáinak gördülékeny lebonyolítását Fényes Attila irányította.

Ezen a szombati koncerten feléledt minden, ami Magyar és minden, ami Kodály! Ezzel a koncerttel egy színvonalas és felejthetetlen emléket állított Érseki Emőke, és minden közreműködő Kodály Zoltánnak, és mindannak, ami Kodály Zoltán számára valaha fontos lehetett!

Köszönöm, hogy részese lehettem!

Garaczi Kitti
(Los Angeles, 2017, Augusztus 29)