CÉLUNK A JÖVŐBEN

Már lassan három éve, hogy a Californiai Magyarság csak az interneten jelenik meg. Az online olvasók érdeklődéséből azt állapítottuk meg, hogy kit mit érdekel az nem ugyan az mint amit mi a szerkesztők gondoltuk amikor nyomtatott újságot adtunk ki. A nyomtatott újságnál nehéz megállapítani, hogy kit mi érdekel, és effektíve mi olvasnak el. Előfizetőkkel beszélgetve mindig az volt az érzésem, hogy senki sem olvassa a cikkeket. Na most, az internetes kiadásban nem nagyon cikkezünk (én a BLOG-ban talán havonta egyszer írok egy politikailag nem helyes elmélkedést). Az interneten negyvenszer annyian olvassák a Californiai Magyarságot, mint amennyi előfizetőnk volt 2009 év végén. Mivel nyomtatott újságok (amerikai újságok is) nemsokára megfognak szűnni, fontosnak tartjuk, hogy az amerikai-magyar közösségen belül legyen egy nyilvános kapcsolatot tartó hálózat. Egyesek próbálkoznak FaceBook-on keresztül hálózatokat kiépíteni, csak az a probléma, hogy FaceBook privát hálózatokat támogat és így egy nyilvános hálózat nehezen jön össze. Az olvasók szívesen olvassák a BLOG-ban megjelenő cikkeket, de párbeszédben már nem hajlandók keveredni, pedig az lenne a lényeg a modern médiában, hogy nem csak egyirányú, hanem kétirányú gondolkodást ösztönözzön. Az írásaimban direkt provokálom az embereket a gondolkodásra. Mivel a legtöbb ember valamilyen ideológiában van berögződve vagy halvány fogalma sincs, hogy mi történik körülötte, azért napi politikai híreket nem közlünk.

Információt, amit olvasóink keresnek, azokat fogjuk közölni. A legnépszerűbb a honlapunk első oldala ahol események, hirdetések és viccek vannak. A linkek közül a BLOG, apróhirdetések és sárgalapok a legnépszerűbbek. Itt megjegyezném a tisztelt olvasónak, hogy az apróhirdetés rovatot jobban támogathatnák hirdetésükkel mivel sokkal több az olvasó, mint apróhirdető. Ugyanakkor, a sárgalapokat többen látogathatnák, mert úgy látszik több a hirdető, mint az olvasó. Ne felejtsük el, hogy a hirdetők finanszírozzák a Californiai Magyarság Online működésének költségeit, tehát őket támogatva minket is támogatnak. Reméljük, hogy hosszú évekig fogjuk működtetni a Californiai Magyarság Online internetes újságot.

 

Fényes Attila

 


Kedves előfizetők, tisztelt hirdetők!

 

Minden kisvállalkozás működési ideje alatt előbb-utóbb elkövetkezik az a pillanat, amikor a vezetőknek döntenie kell arról, hogy a cég hogyan és meddig működjön tovább. Ez a határozat sok esetben már az alapításkor megszületik. Nem kivétel ez alól a hazánktól messze elszakadt honfitársainkat összefogni próbáló magyar nyelvű sajtó sem.

Nem tudom, hogy lapunk alapítói 1922-ben mit határoztak ez ügyben, mert írásbeli nyilatkozat nem maradt fenn róla. Így rám maradt ez a feladat.

A döntés nem most, hanem már évekkel ezelőtt megszületett, csak most lett aktuális. A lényege röviden összefoglalva annyi, hogy az újságot csak addig tudjuk működtetni, ameddig az nem ráfizetés. Nyereséget, fizetést már régóta nem termel a lap kiadása, de a költségeket eddig legalább kifizette. Ebben az évben sajnos ez már változott.

Mivel édesanyámnak, Fényes Máriának évtizedeken keresztül - egész haláláig - szívügye volt a lap, így jómagam is úgy döntöttem, amikor megörököltem a szerkesztést, hogy kiadjuk a lapot, ameddig csak lehetséges.

A Californiai Magyarság mindig is kisvállalkozásként működött, önmagát tartotta fenn. Állami és egyéb támogatást nem kaptunk. Célunk a helyi magyar ügyek támogatása és a magyar nyelvű hírszolgáltatás volt.

Nagyszerű élményt jelentett a Sabados V. Zoltán által megindított, 71 éven keresztül minden nyáron megrendezett nagyszabású Sajtónap is, melyre évről-évre több ezer látogató érkezett, néha igen nagy távolságból is. A nyugati oldal legnagyobb magyar rendezvénye volt, kiváló előadókkal, jó hangulatot teremtő szórakoztató műsorral.

Ugyancsak szép élményt volt évről-évre az elegáns Budapesti Éjszaka Sajtóbál is. Ezt a gyönyörű hagyományt is, melyet Fényes Mária alapított, sikerült 35 éven át megőriznünk. Az a patinás épület, a csillogó estélyi ruhák a hölgyeken és a keringők dallamainak emléke még ma is talán sokak emlékezetében ott van.

Sokunk még ma is elérzékenyült mosollyal gondol vissza ezekre a remek programokra. Ezek a rendezvények és természetesen az előfizetők és hirdetők támogatása tartotta fenn lapunkat ilyen sokáig.

(A sors iróniája, hogy Sabados V. Zoltán az általa alapított és igen kedvelt 42. Sajtónap napján hunyt el 1978-ban. Fényes Mária pedig az általa megindított és nagyon szeretett 35. - egyben az utolsó - Budapest Éjszaka Sajtóbál napján 2001-ben hagyott itt bennünket.)

*

100 évvel ezelőtt újságok még nagy politikai hatalommal rendelkeztek. 1911-ben például az USA elnöke - President Howard Taft - is elment személyesen egy magyar napilap - a Szabadság - 20. jubileumi évfordulóját ünnepelni. Manapság a nyomtatott napilapok zöme egyoldalú politikai propaganda szintjére züllött (lásd, Los Angeles Times, New York Times, Washington Post, etc.). Az olvasókat a propaganda egyre kevésbé érdekli. Olvasóink közül talán néhányan még emlékeznek az 1956 előtti "Szabad Nép"-re - hát majdnem ott tartunk jelenleg az amerikai újságokkal is.

A Californiai Magyarságot 1922 októberében adták ki először Réthy József szerkesztésében. Az akkori emigránsok az 1919- es tanácsköztársaság menekültjeiből adódtak össze. Tehát, a kezdetnél az újságot főleg a hollywoodi kommunisták támogatták. Az évek folyamán különböző emigráns/menekült rétegek befolyásolták és támogatták a lapot. (a 30-as években a nácizmus menekültjei, a 40-es években a háború menekültjei - DP-sek, 50-es években a kommunizmus menekültjei az 56-osok). Sabados V. Zoltán 1937-ben vásárolta meg az újságot Réthy Józseftől és kiadó/szerkesztője maradt élete végéig. Fényes Mária 1960 óta munkatársa majd később szerkesztője lett az újságnak. Fényes Attila 1979 óta kiadó majd 2001-től szerkesztője is.

 

A 21. század rengeteg modern technikai vívmánnyal gazdagította a világot, aminek hatására bizonyos megszokott dolgok elavulnak. A múlt században elavultak a lovas kocsik, ebben a században pedig többek között a nyomtatott média. Az internet váltja fel a nyomtatott újságokat és könyveket. A Californiai Magyarság papíron nyomtatott verziója is e fejlődésnek esett áldozatul. Szerkeszteni, nyomtatni és postázni az újságot, valamint adminisztrálni az előfizetőket és hirdetőket nagyon sok költséggel jár.

Újságunk már nem elégítette ki sok olvasónk és hirdetőnk igényét, ami az előfizetések és hirdetések állandó csökkenésben mutatkozott meg.

Komoly problémát jelentett a posta trehány kézbesítési szolgálata is, aminek eredményeként legalább 2 évet rövidített nyomtatott újságunk életén.

87 év után a Californiai Magyarság papíron nyomtatott legutolsó száma az idei karácsonyi szám lesz: 2009. december 18, #48 - finálé.

A Californiai Magyarság nem fog teljesen megszűnni, csak átalakul internetes verzióra, blog formátumra, amit remélhetőleg három hónapon belül sikerül majd beindítani.

A következő Domain-okon lehet minket majd elérni www.californiaimagyarsag.com vagy www.magyarsajto.com vagy www.amerikaimagyarujsag.com.

Los Angeles környékén eddig két hetilap működött - Californiai Magyarság és az Amerikai Magyar Hírlap. A helyi magyarságnak már túl költséges két hetilapot fenntartani, ezért mi átadjuk a lehetőséget az Amerikai Magyar Hírlapnak, hogy ők továbbra is képviseljék a magyar nyelvű nyomtatott sajtót itt a nyugati országrészben. Az ő gazdasági helyzetük jobban támogatott, mint a miénk.

Az előfizetői listát december hónap folyamán átadjuk az Amerikai Magyar Hírlapnak, akik január elsejétől fogják postázni olvasóinknak a még hátra maradt, kifizetett Californiai Magyarság előfizetéseket.

 

Amerikai Magyar Hírlap

535 N. Rossmore Ave #1, Los Angeles CA 90004

Ph: 323-463-6376

E-mail: amhirlap@sbcglobal.net

 

Szeretném megköszönni mindazok közreműködését, akik valamilyen formában munkájukkal hozzájárultak az elmúlt 87 esztendőben lapunk sikeréhez.

Tisztelettel köszönöm a hirdetők támogatását és kitartását.

Őszintén köszönöm Önöknek, az olvasóknak, hogy részesei lehettünk életüknek, és hétről hétre megoszthattuk mindazokat a híreket, eseményeket, amelyeket fontosnak tartottunk. Különös hálával tartozom mindazoknak, - szerencsére voltak néhányan - akik Amerikába érkezésük óta hűségesen, folyamatosan, megállás nélkül, évtizedeken keresztül járatták a Californiai Magyarságot.

Erőt, egészséget, békességet és a Jó Isten áldását kívánom minden kedves segítőnknek, hirdetőnknek és olvasónknak.

Tisztelettel,

Fényes Attila, kiadó

 

 

Tegnap - Ma - Holnap

Írta: RÉTHY J. JÓZSEF, (1947)

a "Californiai Magyarság" volt alapító-szerkesztője

EGY NEGYEDSZÁZAD hamar végigfut nemzetek, né­pek és intézmények históriájának lapjain anélkül, hogy valaki is gondolkozóba esne, mennyi tragé­diát, fájdalmat, szomorúságot, könnyet és megpró­báltatást rejt maga mögött minden egyes esztendő. A huszadik század különösen gazdag nemzetek és népek tragédiájában, sőt az egyik szomorú esemény huszonöt esztendős évfordulóját nemrégiben ünnepelhettük vérzivatar kö­zepette, mikor is sokkalta nagyobb áldozatoknak lehettünk ta­núi, mint voltunk a sarajevói trónörökös gyilkosság nyomán kisar­jadt első világháborúban, amit nem is a gyilkosság ténye, hanem a gyűlölet, megnemértés és hatalmi őrület váltott valóra.

Van aztán egy másik lehetősége ezüst-jubileumot ülni: a tár­sadalmi fejlődésben, a munka világában és a családi életben. Legtöbbször csendben és megelégedettségben zajlik le huszon­öt év ünneplése szűk baráti körben. Ilyenkor elfelejtődik a nagy­világ minden tragédiája vagy öröme és egymás között emlékez­nek meg az emberek a lefolyt huszonöt esztendőről, amelynek egyes fázisa tartalmaz ugyan szomorúságot, de telve van öröm­mel is, s ennek szomorú részét szeretettel és megértéssel elfelejttetni igyekeznek az ünneplőkkel. Ilyenkor egy régi ismerőst hallgatnak végig csendben, aki egy negyedszázadot igyekszik elvonultatni a résztvevőünneplők lelki szemei előtt.

Ezüst-jubileumot ünnepel ez évben Los Angeles magyar koló­niája is, a magyar betű negyedszázados jubileumát, és mint e huszonöt esztendő első részének osztályosát, szerénységemet kérte fel a "Californiai Magyarság" szerkesztő-tulajdonosa, Szabados Zoltán barátom, a kaliforniai magyar betű történetének megírá­sára. Nehéz dolog e munkára vállalkozni, mert krónikási hűség­gel papírra vetni azt az időt, melyet a magyar betű kormányke­reke mellett eltöltöttem, regénybe kellene foglalni, nem pedig ünnepi cikknek megírni. Régi Los Angeles-i magyarok visszaemlé­kezhetnek a húszas évekre és a harmincas évek jó részére és tud­ják, hogy a magyar újságosság Kaliforniában nem tartozott ak koriban (s talán most sem tartozik) a legjobban fizető foglalko­zások közé. Így tehát történetírás helyett csak arra szorítkozom, hogy kiragadjak fontosabb eseményeket a kezdettől a mai napig annak megállapítására, hogy mily keserű kenyér a magyar újságosság a kaliforniai végeken és miként kezelődik mostoha gyer­mekként a magyar betű a napsugár országában, az Angyalok hí­res városában.

AZ ELINDULÁS KALIFORNIÁBAN

Az Urnák 1922-ík esztendejét írtuk. Gyönyörű nyárutói idő­ben érkeztem Los Angelesbe, hogy kerek két hónap után útjára indítsam a magyar újságot. Október 6-án jelent meg a lap első száma szerény négy oldalon, a földkerekség minden idegen né­pének ékezetes betűivel. Bérezik Pistáék ismert vendégszerető otthonában, Hódy Lajos barátom társaságában sütöttük ki a lap címét: "Californiai Magyarság." Mindjárt a megindulásnál, az akkor még maroknyi magyar kolónia tagjai körében vegyes érzel­mekkel fogadták az újságot, melynek felső sarkába Madáchnak egyik emlékezetes mondását írtam: "Ember, küzdj és bízva bízzál" - megtoldva: "Mi is hiszünk és bízva-bízunk a kaliforniai magyarságban." Headline-ként pedig: "Hock János Amerikában" ékeskedett ökölnyi betűkkel. Kétszáz és valahány címre küldtem szét az újságot egy centes bélyeggel, mert nem sokkal több ma­gyar címet lehetett felhajtani akkoriban. Mikor az első lapszám megjelent, összeültem az újság első hirdetési managerével és ki­számítottuk, hogy az első hónapra kemény 37 dollár körül volt a bevételem, ezzel szemben négy lapszámot kellett adnom, ami­nek kiadása a nyomdabérlettel, a manager 10 dollár heti fizeté­sével és a bélyegköltséggel 160 dollár körül volt. Az első hónap veszteségét, melyhez munkámat díjtalanul adtam, amerikai elhe­lyezkedésem keresetéből fedeztem.

A sok kétkedő mellett jóemberei is voltak a magyar betűnek. Legelsőnek Wildau F. Mihály, a régi Munkás Otthon Egyesület (köznéven akkoriban paraszt-egyletnek hívták) elnöke (melles­leg megjegyezve földim) jelentkezett, aki Török Péter barátjá­val igyekezett ellensúlyozni a kétkedők tamáskodását. Meg is ír­tam az újságban, hogy nem

kérek előfizetést, csupán a bizalom előlegezését, és ha az év végén látni fogják az olvasók, hogy nem szalmalángról van szó, fizessék meg utólagosan a két dollár elő­fizetést. Az első karácsonyra már 8 oldalas lett a lap. Nem mint­ha nagyszerűen prosperált volna üzletileg, hanem inkább azért, mert keletre kezdtem küldözgetni mutatványszámként. Az eredményvárakozáson felüli volt. Kérdezősködéseket, leveleket gar­madával kaptam ugyannyira, hogy irodai segítségről kellett gon­doskodnom, mert nappalaimat kenyérkeresettel és a kiadások elő­teremtésére szolgáló összegek megkeresésével kellett töltenem. Estéimet és éjszakáimat pedig a magyar lapnak szentelnem. Pár hónap múlva a manager búcsút mondott a hirdetésszerzésnek és aztán több próbálkozás után Bérezik Pista lett a manager .

 

BEÉRKEZETT AZ ELSŐ FECSKE

Még nem volt teljesen egy éves az újság, amikor Mrs. Nagy Róza küldte be az előfizetését, nyomon követve Mother Kisstol, aki Kathie leányával egyetemben támogatott nagy lelkesedéssel váltig mondogatta Wildau Miska, aki majdnem mindennapos vendég volt Török Péterrel a magyar újság bérelt otthonában, hogy ugye, megmondottam^ lesz siker, csak kitartás. Jöttek is az előfizetők helyből is, vidékről is. Nehéz volna ma felsorolni a ne­veket, de a legelején Sarkadyék, Péderyék, Jesztrebszkyék, Ve­rébék, Freyék, LufcsákéK, Róthék, Kiss Janiék, Szászék, Czifráék, Sztibikék, Molnárék és az Ég tudná még hirtelenjében felsorolni, hogy kik sorakoztak a lap támogatói közé. Hirdetésekben is gya­rapodott az újság, de mindez édes-kevés volt a kiadások fedezé­sére, így hát továbbra is amerikai helyen dolgoztam, hogy a kiadás-különbözetet fedezni tudjam.

Ebben az évben jött ki Várkonyi Mihály filmezni Hollywood­ra és sikerült rávennem, hogy szerepeljen egy színielőadás kere­tében magyarságunk előtt. "A falu rossza" örökbecsű népszín­műben lépett fel legjobb műkedvelőink szereplésével és a lengyel auditóriumot megtöltő közönség egy felejthetetlen este kereté­ben ünnepelte a magyar művészt. Később Hock Jánost hozatta le a magyar újság, aki először egyedül, majd Jászi Oszkár társasá­gában tartott előadást nem o legnagyobb siker mellett, mert a kolónia politikai tagozódása ellenszenvet tanúsított mindkét ma­gyar politikus irányában. Bezzeg gyönyörű ünnepséggel fogadták Hock Jánost San Franciscóban, hol az Első Magyar Egylet tagjai által rendezett estén valósággal ünnepelték az ősz, aranyszáju papot és költségeit fejedelmi lég fedezték. A san franciscoi siker fáradhatatlan munkása Wildau Miska volt, aki ekkor ott képvi­selte üzletvezetői minőségben a magyar újságot. Hock ittléte­kor 16 oldalas Hock-Albumot adott ki a lap, melyet több ezer pél­dányban küldtem szét szerte Amerikában.

 

JUBILEUMI AJÁNDÉK OTTHONRÓL

Hock János közvetítésével léptem érintkezésbe a Bécsben élő emigrációval, melynek tagjai rendszeresen írtak a lapba, természe­tesen megfelelő anyagi dotáció ellenében. Hétről hétre hoztam a cikkeket és akkoriban a kaliforniai magyar újság volt úgyszólván az egyetlen, melynek hasábjairól értesült Amerika magyarsága közvetlenül a hiteles, hazai eseményekről. Tartalmas volt a ma­gyar lap, fokozott a munka, emelkedtek a kiadások és emberfelettileg kellett dolgozni, hogy két helyen is helyt tudjak állni. Kenyérkeresetemnél és a magyar betűnél. Az egy éves évfordulóra aztán hazulról is kaptam ajándékot: az emigrált magyar politi­kusok cikkei miatt kitiltották a lapot Magyarországról, sőt a "Californiai Magyarságában megjelent "Nosztalgia" című cikk miatt Hock Jánost nemzetgyalázásért vád alá helyeztek és tá­vollétében egy évi államfogházra Ítélték.

A kolónia egyleti élete is gyarapodott ez évben. A lap ösztö­kélésére Szász Árpád otthonában alakult meg a Magyar Atlétikai Klub, hogy a futball sportot megkedveltesse magyarságunk kö­rében. Az őszutón mulatságot rendeztek, melynek jövedelméből vásárolták meg a csapat első felszerelését. Az akkori Munkás Otthon Egyesület és a Munkás Dalárda mellett tehát uj magyar egylet létesült Los Angelesben. Igaz ugyan, hogy a két munkás-betegsegélyző és három politikai frakció már akkor is működött elszigetelten és az atlétákkal csak erősséget nyert az a csoport, mely politikától mentesen kívánt eredményes munkát végezni. Ugyancsak megpróbálkozott műkedvelői előadásokkal az a lel­kes együttes, amely Várkonyi Mihállyal szerepelt, meleg sikert érve el, de a politikai villongás megölte a próbálkozást.

 

UJ GAZDA KEZÉN A MAGYAR LAP

A harmadik esztendő sem sokat lendített a magyar újság le­hetetlen anyagi helyzetén. A kimerítő dupla munka mellett még mindig sok áldozatot igényelt részemről. A politikai szervezetek részéről pedig támogatás helyett a legszilárdabb ellenszenv nyil­vánult meg a lap irányában. Átadtam a lapot dr. Kramolinnak, kinek kezében rövid életű volt a magyar újság. A lanyha küzdel­met nyugalmas amerikai elhelyezkedésemből szemléltem. A né­hány heti halotti csend megtörésével a Varró-Cziffra lapalapítás próbált megbirkózni, s egy pár szám megjelenése után Cziffra János egyedül szignálta a lapot. Az anyagi résszel azonban Cziff­ra is képtelen volt megbirkózni, újra újság nélkül maradt a ma­gyar kolónia. A mások próbálkozásainak hónapjai alatt anyagi­lag magamhoz tértem, sőt félre is tudtam tenni valamicskét. Ba­rátaim unszolására újra felélesztettem a "Californiai Magyar­ság"-ot és a következő karácsonyra az ünnepi szám mellé 16 ol­dalas színes mellékletet adtam, melyben a hollywoodi filmvilág­ban időközben szépen elhelyezkedett magyar művészek arcképcsarnoka és életleírása látott napvilágot. Pár hónapig havi mel­lékletet adtam az újság mellé, hogy ez által is nagyobb érdeklő­dést biztosítsak a magyar betűnek. A mellékletek összeállítására, munkatársakként Bebrits Károly, Bohém Endre s az 1927-ben ide érkezett Szabados Zoltán keleti újságost nyertem meg. Végre is be kellett látnom, hogy képtelenség anyagiakkal bírni a mellék­letek költségeit és beszüntettem azokat.

 

NAGY MŰVÉSZEINK KICSINYHITÜSÉGE

A hollywoodi magyar művészkolónia ebben az időben hatalmássá fejlődött. Minden szereplésüket megfelelő képes keretek között örökítette meg a magyar újság, természetesen még a cut költségeit is a lap fedezte. Ennek dacára, egy-két kivétellel még az előfizetési díjakat sem lehetett megkapni beérkezett nagyjainktól és a mellettük felcseperedett kicsinyek pedig egyene­sen ellenséges érzülettel viseltettek az újság iránt. Határozottan le kell szögeznem, hogy bármilyen heroikus küzdelmet folytatott a magyar betű létezéséért, a busás "pay envelopokat" kolektáló magyar művészvilág hétlakatos bukszával rendelkezett. Még a nyilvános szerepléssel való támogatóst is ridegen megtagadták. Ezzel szemben hálásan emlékszem meg Kerékjártó Duci, Diskay József, Füredi Samu művészeink önzetlen segítési készségéről. A hollywoodi magyar művészkolónia akkor is, de úgy látom még ma is, teljesen elzárkózott életet él a magyar társas élettel szemben és tisztelet a nagyon kevés kivételnek, nem igen dicsekedhetik el magyarságával. Végtelenül elszomorító, hogy kultúránk nagyjai, kiknél a jólét orgiákat ült, nem találták útját-módját, hogy segít­sék a gondokkal küzdő magyar betűt. Bezzeg segítettek kívül ál­ló magyar lapot, melynek publicitása értékesebb volt számukra, mint az élet-halál harcot folytató kaliforniai magyar újságé. Fe­kete emlékei ezek az úttörő és emberfeletti munkának.

A testvérmentés munkájában is szépen kivette részét a Los Angeles-i magyar kolónia. Szülőhazánkból jött amerikai körútra dr. Fodor Oszkár, a Zsófia Gyermekszanatórium kiváló főorvosa, hogy intézménye számára az amerikai magyarság segítését biz­tosítsa. Útjában, körünkben is megfordult és társadalmi életünk vezetőinek komoly ígéretével távozott. A lerendezett segélyak­ció gyönyörű keretek között zajlott le és több mint ezer dollár tiszta jövedelmet biztosított, melyből ezer dollárt azonnal továb­bított a bizottság rendeltetési helyére, Budapestre. A munka ha­talmas részét itt is a magyar újság végezte és a végén mégis a gyanúsítások egész sora volt a jutalma.

 

VALÓDI MAGYAR KULTURESTÉLYEK

A lap népszerűsítése érdekében kultur estélyek rendezését ha­tároztam el, melyeket más terem hiányában, a hollywoodi Masonic Temple-ben rendeztem meg. Maradandó emlékű művészi események voltak ezek, melyeken egy maroknyi jóérzésű magyar művész szerepelt, hogy segítsenek a vergődő magyar betű meg­erősítésében. Három vagy négy estét rendeztem, de költséges vol­tuk miatt abba kellett hagynom.

Ebben az időben érkezett vissza Szabados Zoltán újságos ba­rátom 3 évi távollét után, hogy ezúttal Kalifornia állandó lakó­jaként telepedjen le és erőteljes segítsége volt hosszú éveken át a magyar betűnek. Segítségével tudtam megvalósítani az első ka­liforniai magyar naptár ideáját, mely száz oldalon jelent meg a még mindig kevés számú magyarság szórakoztatására, de a hoz­záfűzött anyag remények csak részben valósultak meg ezzel is.­ Az Öreg Amerikás Magyarok Családjának megalakításánál is kivette részét az újság, minden segítséget és támogatást meg­adva a pár év előtt elhunyt első családfőnek, a patriarkális Fellegi Emilnek, aki szívének minden melegével a magyar kolónia kiépí­tésén fáradozott. Legyen áldott emléke!

Még egy másik jobb sorsra érdemes magyar intézmény meg­valósulásáért is küzdött a magyar betű, mely Civic Liga néven alakult meg. Vezetési hibák és megnemértés azonban hamaro­san megásták a jobbsorsra érdemes magyar intézmény sorsát.

 

MEGKONDULTAK A NÉMA HARANGOK

A hitéleti munka is kezdetét vette kolóniánkban. Reformátu­saink szervezésére érkezett körünkbe Hady Albert, a lancasteri teológia lelkész-növendéke, hogy amerikai segítséggel egy tábor­ba tömörítse a híveket. Istentiszteleteit valláskülönbség nélkül látogatta a kolónia magyarságának templomba járó része. Első egyháztanácsában szép számmal szerepeltek katolikusok is. Ké­sőbb itt avatták lelkésszé, nagy ünnepségek közepette. Majd Rév. Szabó Antal próbálkozott meg San Franciscóban magyar egyházszervezéssel, de később keletre ment családjával. Rév. Hady Al­bert egyházat cserélt egy időben Rév. Krisík Alajossal, de a csere nagyon rövid ideig tartott. Az alapító lelkész visszajött és Rév. Krisík San Bernardinoban lelkipásztoroskodott nemrégiben bekö­vetkezett haláláig. Mint ismeretes, az elmúlt évben Rév. Hady lemondott és helyébe Rév. Szabó Antalt választották meg a hí­vek. (Lehetetlenség azonban szó nélkül tovasurranni amellett a tény mellett, hogy az újság önzetlen segítsége dacára, nem egy­szer vált az együttműködés lehetősége ellenségeskedéssé, sőt em­lékszem arra az időre is, midőn mimeograph-os lapot alapított a református egyház lelkésze és konkurált a magyar újsággal. Ezt csak a krónikási hűség kedvéért említem meg.)

A katolikus munkát Frederika nővér, a Szociális Testvérek Társasága tagja indította meg, melynek eredményeként alakult meg a Szent István Betegsegélyző Egylet. Később a Kínába induló Father Lisherong jezsuita atya tartott missiót a püspöki katedrá­lisban, melyet zsúfolásig megtöltött a hit-hű katolikusság. Örökké felejthetetlen élménye lesz az katolikus magyarságunk életében. Nem sokkal ezután Father Woodcutter, magyarul beszélő kana­dai nyugalmazott plébános gondozta a szépen szaporodó hívek lelki életét. Távoztával Father Raile Jakab jezsuita atya volt itt rövid ideig. A katolikus közösség a lengyel templomban tartotta Istentiszteleteit, és amikor aztán elég erősnek érezte magát, kül­döttségben járult John J. Cantwell megyés püspök őexcellenciája elé és magyar papot kért. A kérelem méltánylásra talált és rövi­desen megérkezett Father Láni Mátyás, a Los Angeles-i katolikus magyarok jelenlegi plébánosa, aki fáradtságot nem ismerő munkálkodást fejtett ki a hitközség felvirágoztatására. A magyar ka­tolikus templomot 1930-ban szentelte fel a megyés püspök és az aktusnál Los Angeles magyar társadalmi élete együtt ünnepelt bensőségteljes megértéssel. A templom mellett gyönyörű auditó­rium dicsérte o magyar összetartozandósáqot. (Ma az auditórium művészi freskóival a templom, hogy a megsokasodott híveknek lelki megnyugvására megfelelő keretekben dicsérhessék az Egek Urát.) A katolikus magyar hitéletnek is mindenkori támogatója volt a lap, sőt a templomszentelést különkiadással ünnepelte.

A magyar baptisták is szervezkedtek és a húszas évek dere­kán missziót tartott körükben dr. Somogyi Béla pesti prédikátor. Hitéleti előadásai mély nyomot hagytak hívői lelkében. Nem sok­kal utána Rév. Dulíty lett prédikátoruk, aki több mint hét éven keresztül volt lelki vezetőjük. Az utóbbi időben, az Amerikában missziózó Rév. Molnár Károly jött Los Angelesbe s annyira meg­kedvelték a hívek, hogy itt is marasztalták.

 

MAGYAR KONZULI KIRENDELTSÉG

A magyar külképviselet megteremtésében is sikerrel szállott síkra a magyar újság, hétről-hétre sürgetve a magyar konzulátusságot. A munka eredményesnek bizonyult, mert ha nem is kaptunk teljhatalmú konzulátusságot, a chicagói konzuli kiren­deltség vezetését bízták Proíszl Ferenc washingtoni követségi irodaigazgatóra, kinek nyugalomba vonulatával Wavra Alajos lett a kirendeltség vezetője a háború kitöréséig.

Olimpiai versenyeknek is élő tanúi lehettünk. A magyar atlé­ták tekintélyes számmal szerepeltek és remek teljesítményükkel írták be a magyar nevet a sport-históriába. A versenyek alatt na­pi különkiadást adott ki a magyar újság olvasói tájékoztatására. Sportolóink kiérkezése előtt a lap mozgalmat indított meg Ma­gyar Olimpiai Bizottság alakítására, mely bélyegeket adott ki, hogy ennek jövedelméből fogadtatást és vendéglátást biztosítson a magyar atléták számára. Sajnos, az eredmény a fiaskóval volt egyenlő és a bélyegnyomatás is csak részben térült meg, a vesz­teséget sajátomból kellett fedeznem.

KÉT ELLENLAP A KOLÓNIÁBAN

Sok szomorúság emléke fűződik a magyar újsághoz, mely­nek irodája magyar központ volt az ideérkezők tekintélyes száma előtt. Egy alkalommal szélsőséges vizeken evező újságíró ember érkezett városunkba. Természetesen engem is felkeresett, s mint munkanélküli, elhelyezkedni próbált a lapnál. Meggondolatlanul adtam lehetőséget neki a lapnál, de a nóta vége az lett, hogy mi­kor sürgős operáció alá kerültem, az illető birtokába kerítette a címszalagot, mások pénzén ellenlapot adott ki és 21 hónapon át a lehetetlennél-lehetetlenebb támadásokat intézte személyem és a lap ellen. A radikális szellemben irt lappal szemben ez a lap győzött! Neuwald Jenő, a radikális "Nyugat" szerkesztője keserű szemrehányással búcsúzott lapja utolsó számában a kolónia magyarságától.

Volt aztán fénykora is a magyar lapnak, mikor sikerült Fonyó Aladárt, a "Szabadság" volt főszerkesztőjét megnyernem a lap élére, aki majdnem két évig jegyezte a lapot szerkesztői minő­ségben. Ez esetben is anyagi erőmön felüli munkára kellett vál­lalkoznom. Fonyó családi ügyekből kifolyólag szanatóriumba került, melynek költségeit nagyon kevés segítséggel a magaméból kellett fedezni. Becsülettel kell megállapítanom, hogy Szabados Zoltán és az akkor itt időző Lónyai Nándor saját megélhetésük krajcárjaival pótolták, mikor nem tellett sajátomból a teljes költ­ség. Szegény Lónyai nagy reményekkel írta leveleit a keleti új­ságosokhoz, hogy segítsék a bajba került kollégát. Az eredmény annyi lett, hogy nem egészen két heti költséget nyújtottak a ma­gyar toll keleti forgatói.

 

MEGINT UJ KÉZBEN A MAGYAR ÚJSÁG

Fonyó távozása után nem sokkal Tarnócy Árpád, az Akroni Magyar Hírlap szerkesztője kezdett tárgyalásokat a lap megvételére, és amikor hosszú húzza-vonna után eladtam a lapot, az pár hónapi próbálkozás után Palásthy Sándorhoz került bérbe az új tulajdonostól. Itt sem sikerült megszabadulnom az újságtól, mert újra az ölembe esett vissza. Ebben az átadási időszakban ment végbe a Fedák-Aknay-Vajda pör, melynek folyama

alatt a legaljasabb támadásoknak voltam kitéve egyik New York-i hetilap hasábjain. A felmentés után úgy Fedák, mint Aknay fel­léptek a szlovákiai magyarok segélyezésére tartott estélyen, de nyomát sem láthattuk hollywoodi nagyjaink segítésének.

Az Egyházak és Egyletek Nagybizottságának megalakulásá­ért is eredményes munkát végzett a magyar betű, mely intézmény "Magyar Nap" rendezése Kalifornia egyik legsikerültebb erkölcsi ünnepei közé tartozik.

És azóta . . . Az olvasó tudja a legjobban. Rövid időre e nagybizottság szerkesztő bizottsága próbálkozott meg a lappal, de a politikai viszályok miatt elhatározták, hogy nem létezhet ilyen keretek között a sokat hányatott jószág. S ekkor Szabados Zol­tán vette meg Mészáros Józseftől a lapot és azóta az ő kiadásá­ban és szerkesztésében jelenik meg az újság rendszeresen, meg­szakítás nélkül.

 

MAGYAR SORSOK ÚTJÁT JÁRTAM

Jómagamat elvitt a sors a szülőhazába, ahol csak kilenc hó­napig bírtam, bár anyagi elhelyezkedésem remekül sikerült. Visszatérve szabad Amerika földjére, amerikai üzletkörben helyez­kedtem el. Fiam jött el hozzám és valamivel több, mint egy évi együttlét után önként jelentkezett Uncle Sam repülő armadaijába, melyben majdnem hat esztendőt töltött és tiszti rangban szerelt le. Az ő távozásával én is rátértem a magyar sorsok útjára Szerkesztettem magyar lapot a pennsylvaniai Bethlehemben, aztán Pálos Ernő kollégám szépen virágzó nyomdavállalatának vol­tam vezetője, majd amerikaiak között kerestem érvényesülést, hogy kaliforniai visszatérésemig a clevelandi "Katolikus Magya­rok Vasárnapja" hasábjain fejtsek ki munkatársi minőségben munkálkodást a magyar betű mellett. Minden nagyzolás nélkül állíthatom, hogy ott létem ideje alatt Magyar Amerika vezető ellenz é ki lapja lett az 52 esztendős katolikus magyar újság. Itt a sorok Írásakor amerikai kenyeret eszem, puhát, fehéret, hogy meddig, azt a jó Isten tudná megmondani.

Mindig voltak és mindig lesznek a magyar életben olyanok, akik nagy előszeretettel súgják meg baráti körben, hogy milyen hatalmas összegekkel voltak a magyar betű mecénásai. Nos, test­véreim, ezen a 25 éves lapjubileumon nyugodt lélekkel merem állítani, hogy az ilyen nagylelkű újságmecénások csak az illető névtelenségbe burkolódzó egyének agyában léteznek, akik verik ugyan magánbeszélgetések alkalmával a mellüket fél téglákkal, de a magyar újság fenntartásához talán annyival járultak hozzá, hogy adtak havi négy-öt dolláros hirdetéseket, de ez összegek be-kollektálásával egy cipőtalpat kellett elkoptatni. Igazi segítőket, önzetlen mecénásokat örömmel állítottam volna példaként a ko­lónia újságolvasó közönsége elé. No de már minden elmúlt, le­gyen tehát béke velünk.

 

KIK VOLTAK A MUNKA SORSTÁRSAI?

Itteni lapkiadásom ideje alatti munkatársaimról is meg kell emlékeznem, hisz a felemlítetteken kívül becsületes magyar érzéssel voltak segítőim. Jaczkó Árpád, Pék Dezső és Réti Vilmos baráti közreműködését az általam biztosíthatott szerény dotáció mellett köszönöm meg ezúton. Örökké szeretettel fogok vissza­emlékezni segítési készségükre. Nem akarok megfeledkezni a technikai segítségről sem. Az örökké mosolygó Sam Alvaradoról .aki 1926 óta mindmáig, mexikói fiú létére hűségesen kitart a magyar betű mellett.

Ezzel aztán befejezem a 25 éves kaliforniai magyar betű dió­héj-baní históriáját. Sok küzdelem, verejték és nem egy könny­csepp tapad e negyedszázadhoz. Tudom, hogy csodálkozni fog az olvasó, hogy mégis oly sokszor visszamentem a magyar betű mel­lé, pedig nem sok örömet szerzett számomra. És a kishitűeknek igazuk is van, de egyet elfelejtettek, még pedig azt, hogy en­nek a szegény magyar betűnek valami csodálatos varázshatása van annak lelkére, aki egyszer robotosául szegődött.

 

SZOMORÚ EMLÉKEK A MÚLTBÓL

És az elmondottakhoz még legyen szabad személyes vonatko­zásokat is hozzáfűznöm. Nem tudtam, hogy a sors véletlene visszasodor e jubileumra Los Angelesbe, ahol fiatalosan, a férfi kor legszebb éveiben indítottam útjára a "Californiai Magyarság"-ot. Négy pöttömnyi gügyögő gyermekem mellett, az ötödik mostoha gyermekért folytatott küzdelem felejttette el velem az igazi éle­tet. A robot és keserűség éveiben minden szeretetem, időm és becézgetésem a mostoha gyermeké, a magyar betűé volt. Az összeomlás után csalódottan, fáradtan vettem nyakamba az élet országútját. Meg-megroggyantam az utolsó évtized vándorútján és nehezen találok megnyugvást. Viselem a magyar sors kereszt­jét és nem felhányásként jegyzem meg, de a magyar betűnek köszönhetem ezt az életet, hisz ha annak szolgálata helyett én is egyszerű polgári foglalkozást választottam volna, talán min­den másként lett volna.

Visszatérésemre a négy pöttömnyi gyermekem felserdült és mellettük négy gügyögő kis unokát találtam. Ilonka és Elzi leá­nyaim négy remek gyermekét, kik mellett Irma leányom és Jóska fiam is idősebbek a magyar újságnál és igyekeznek elfelejtetni édesanyjukkal a régi idők keserűségeit. Jómagam szürkülő fej­jel, elég tisztes évekkel a vállaimon állapíthatom meg, hogy a mostohagyermek felnőtt, fiatalemberré lett, sőt 25-ik születés­napjához ért ezúttal. Engedjék meg magyar testvéreim, hogy eb­ben az ünneplő hangulatban egyet kérjek valamennyiőktől. Azt, hogy ennek a mostoha fiúnak neveléséhez ne engedjék egyetlen egy ember anyagi áldozatát, de igyekezzen mindenki a maga te­hetsége szerint hozzájárulni a lap fenntartásához.

 

ITT SZABAD A MAGYAR BETŰ

Különösen a mai napokban kétszeresen fontos a magyar betű életben tartása, midőn szülőhazánk népe vészes időket él. Addig a pár évig, míg a magyar betű életben maradhat szabad Amerika földjén, legalább az amerikai magyar betű vihesse otthonaikba a szabad magyar szót. Aztán ki tudja? Ha elvész a szülőhaza, ha elnémul az amerikai magyar betű, talán csak hírből fogják ismer­ni a magyar szót mindazok, akiknek hosszú életet adott a magasságbéli Úristen!

Néked, Szabados Zoltán cimborám, tiszta szívből sok sikert kívánok a jubileum alkalmával. Nem szivárványos reményeket, de anyagi eredményeket. Te abban a korban kerültél a magyar újság élére, mint mikor én elkezdtem. Az én négy gyermekem he­lyett téged három szép fiúval áldott meg az Egek Ura. Ne pró­bálj nagyobb megterheltetést a nyakadba venni, mint amennyit életpárod hü segítségével és a tisztes családi tűzhely biztosításával megengedhetsz magadnak. Nehogy te is az én sorsomra kerüljél. A magyar betű fenntartása közös érdek és ha a mellette eltöltendő robot fokozott gondokat vet vállaidra, az csak azt bizonyítja, hogy a kolónia, a társadalmi élet nem igen akar gondoskodni sajtójáról. Egy ember pedig, különösen szegény ember, nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy egymagában tart­son fenn magyar újságot napsugaras Kaliforniában.

Mikor megindult a magyar lap, hat hasábos oldalakon kö­szöntött be az olvasók otthonába. Később héthasábos lett az új­ság, hogy aztán tíz éves korára öt hasábos tablóid alakban jelen­jék meg. Mostanában is ugyanaz az alakja, de így is költséges passzió a kiadása. Manapság, mikor mindennek felment az ára, évi pár dollárral és egy Sajtónapon való részvétellel nem igen le­het leróni a kötelezettséget egy évre a magyar betűvel szemben. Nagyon könnyen kiszámíthatja mindenki, hogy mibe kerül ma a magyar újság hetenként és az átlagos évi forgalmat sem nehéz mesterség összeadni. Testvéreim! Az Ég szerelmére, ne kezeljék mostoha gyermekként a magyar betűt. Támogassák, becézgessék; ki tudja, meddig tehetik még?!

 

ÚJRA A MAGYAR SORSOK UTJÁN

Mikor e sorokat olvassák Los Angelesben, talán én újra róni fogom a magyar sorsok országútját . . . Legyen szabad búcsúzóul egy önvallomással zárni: Újságosságom idején nem egyszer tántorodtam a nincstelenségbe. Jelenleg jó kezekben van a magyar újság. Szabados Zoltán idejének nagy részét erre áldozza. Ne engedjék, hogy anyagi gondok tetézzék munkáját, mert bizony-bizony mondom magyar testvéreimnek, ha még egyszer elnémul­na a kaliforniai magyar újság, nem igen akadna olyan, aki újra életre keltené és akkor hangtalan maradna Los Angeles gyönyörűen kiépült magyar kolóniája. Ettől pedig mentsen meg az Isten minden magyar közösséget, hisz akkor valóra válik a kaliforniai magyar újságos esetében Ady Endre egyik álomlátása:

 

Sósabbak itt a könnyek, s a fájdalmak is mások,

Ezerszer Messiások a magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak, s üdve nincs a keresztnek,

Mert semmit sem tehettek, oh, semmit sem tehettek.