Californiai Magyarság Online

III/III (három per három)

A magyar politikai körökben néha feljön az a gondolat, hogy a kommunista időbeli besúgóknak a névsorát nyilvánossá kellene hozni. Ezt a játékot minden politikai párt már magáévá tette, de érdekes módon, amikor hatalmon vannak, akkor éppen nem támogatják. Ez történt néhány hete, amikor a FIDESZ leszavazta az LMP párt ez irányú javaslatát, amíg a szocialista ellenzéki párt a javaslat mellet voksolt. A tisztelt magyar választó polgárok csodálkoztak a FIDESZ e cselekvésén. Nem kell csodálkozni. Minden politikai párt és kormány tele van volt besúgókkal. A rendszerváltás előtt a kommunista időkben három fajta besúgó volt:

1.     A legveszélyesebb az volt, aki bosszúból, önérdekből vagy meggyőződésből lett önkéntes besúgó.

2.     A következő fajta, a kevésbé veszélyes, de megbízható az a besúgó volt, akit zsaroltak.

3.     A harmadik fajta, aki hivatalból köteles volt besúgni, mint a kommunista párt tagjai vagy magas rangú politikai, kulturális, oktatási vagy gazdasági vezetők és tisztviselők.

Aki 1989 előtt sikeres karriert tudott elérni, arról feltételezhető, hogy besúgó is volt. Besúgónak lenni nem volt egy hálás feladat, mert a besúgók egymást is figyelték és egymásról is jelentettek. A legtöbb ex-kommunista országokban úgy intézték el ezt a problémát, hogy nyilvánosságra hozták a besúgók névsorát és 5 évre eltiltották őket a politikai élettől és közreműködéstől. Ezt a megoldást a magyarok nem merik megtenni, túl sok politikusnak vaj van a füle mögött.

Ami minket emigránsokat érint és érdekel, hogy kik voltak beépítve itt az emigrációban, mint besúgók és egység bontók. Az utóbbi 20 évben vártunk és reméltük, hogy csak kiderül, kik keserítik életünket – még a mai napig is. De hiába, semmi sem történik. Még az itt szolgáló diplomaták sem tudják, hogy figyelik őket és jelentenek. Néhány magyar  konzul már csodálkozott azon, hogy hamarább visszahívták, őket mielőtt a négy éves mandátumuk lejárt volna. Eredetileg a kommunistáknak a céljuk az volt, hogy a beépített emberük az emigráció egységét bontsák, mert egy erős és egységes emigráció sok kellemetlenséget jelenthetett volna a magyar kormánynak a világközvéleményben. Ezt a bontást sikeresen elérték és még a mai napig is űzik az ipart. A bontáson kívül még azt is elérték, hogy sok magyar emigráns (főleg magas intelligenciájú és tanult) elidegenkedet az itteni magyar közösségtől és teljesen beolvadtak az amerikai társadalomba. Nagy kár ez a magyar nemzetnek. Néhány itteni ügynökről már tudunk és néhányról sejtjük, de a legtöbbről nem tudunk semmit. Jó lenne tiszta vizet önteni egy új pohárba it Kaliforniában és gondolom New Yorknak is járna egy új pohár tiszta vízzel.

Fényes Attila

   Megtisztelő kitüntetést kapott a Californiai Magyarságnak másfél évtizeden át rendszeresen író kollégánk, Földes Tamás. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége a legmagasabb szakmai elismeréssel, az Aranytoll Életműdíjjal méltányolta munkásságát. Ő az első magyar újságíró – ahogy ő nevezi önmagát: „betűvető” -, aki e kitüntetést Amerikában érdemelte ki, s különösen nagyra értékeli, hogy ez a pályatársak, a szakma elismerése (vagyis nem az egymást váltó politikai irányzatok kegyeitől függő Állami Díj).

Tamás több mint negyedszázados újságírói gyakorlattal, 1984-ben érkezett az Egyesült Államokba. Első írása 19 éves korában, 1957 április közepén jelent meg a Magyar Ifjúságban. A forradalom vérbefojtását követően igencsak megválogatták, hogy ki „megbízható”, vagyis ki kaphat állást a magyarországi lapoknál. Ő nem kaphatott, ezért hét éven át csak külső munkatársként, „szabadúszóként” írt olyan tekintélyes újságoknak, mint az Élet és Irodalom, a Film, Színház, Muzsika, a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap, a Tükör, a Szabad Föld, a Budapest folyóirat. Gyakran olvasták fel írásait a Magyar Rádióban, s jórészt a rádiónak köszönhető, hogy neve országszerte ismertté vált. Később állást kapott üzemi lapoknál, majd 1968-tól 1983-as távozásáig a budapesti Magyar Hírlap munkatársa,  helyettes rovatvezetője, 1975-től főmunkatársa volt.

Rövid megszakítás (ismét az ő szóhasználatával élve: „agypihentetés”) után kezdett publikálni az emigráció lapjaiban. Édesanyám, Fényes Mária – a Californiai Magyarság korábbi főszerkesztője – 1995-ben kérte fel, hogy csatlakozzék lapunk írói gárdájához. Miközben a szerkesztésben is segített és a lapzárta napjaiban ott munkálkodott a Western Avenuen működő, számára otthonos szakmai műhelyben, magyar eseményekről beszámoló tudósításokat, interjúkat, színházi kritikákat írt. Kapcsolatunk a mama halála után sem szakadt meg, amikortól én szerkesztettem tovább a nagymúltú hetilapot. S Földes Tamás ekkor vált – Stirling György mellett – újságunk egyik oszlopává. Politikailag soha nem kötelezte el magát egyik irányba se, 2007 márciusában mégis felháborodott. „Könyörgöm, vissza a Lipótmezőt! – Thürmer elvtárs megnyilatkozott” címmel, gúnyt sem nélkülöző, haragvó publicisztikai írást juttatott el hozzánk. E cikke olyan elismerő visszhangot keltett, hogy attól kezdve, lapunk 11. oldalának első két hasábján hétről hétre jelentkezett a „Könyörgöm, vissza a Lipótmezőt!” sorozattal, a nyomtatott újság megszűnéséig.

E „lipótmezei” humor-publicisztikában a magyarországi közélet bal- és jobboldalának közszereplőit fricskázta rendszeresen, de az országhatárokon túlra is tekintve talált olyan témákat, amelyek az ezredforduló első évtizedének görbe tükrét adják. Százharminc írása jelent meg a rovatában, és ami csaknem példátlan a sajtó gyakorlatában: egyetlen rosszalló levél sem érkezett szerkesztőségünkbe! Dicsérő levél annál több! Pedig a mi helyi közösségünk is megosztott, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jobboldali nézeteket valló olvasóink kitörő örömmel fogadták volna az általuk kedvelt politikusok fricskázását, a baloldaliak pedig az olyan megfogalmazásokat, amelyek az ő kedvenceik balfogásait tették szóvá a humor nyelvén. A cikksorozat beszédtéma volt lapunk hűséges olvasói körében, sőt azon túl is. Alighanem azért is, mert a stílusa nem volt sértő. Senkit nem nevezett hazugnak, hazaárulónak, idegenszívűnek, nem komcsizott és nem fasisztázott. Szánakozó, mégsem megbocsájtó mosollyal szemlélte és elemezte a magyarországi tévelygéseket.

Egy alkalommal igencsak borús hangulatban ült számítógépe elé: a 2007. november 2-án megjelent „Érzékeny búcsú 56-tól?” című írásában döbbenetének és őszinte felháborodásának adott hangot az október 23-án Budapesten végbement – a hősök emlékét meggyalázó – utcai zavargások miatt. Más alkalommal, ismét csak humorizálva, azt javasolta: senki ne lehessen hivatásos politikus, amíg elmeorvos nem tanúsítja, hogy mentálisan alkalmas az ország vezetésére. E félig komoly, félig humoros elképzelését olvasóink többsége helyeselte, de a magyar parlamentben ma is gátlástalanul handabandázó képviselők egyikének-másikénak megszólalásait hallgatva rájöhetünk, hogy kollégánk javaslata nem talált nyitott fülekre. Kár… Tamás öt és fél évtizedes életműve egyik kiemelkedő darabjának tartja a „Könyörgöm, vissza a Lipótmezőt!” sorozatot. Erre utal, hogy a több mint fél évszázad sokezer újságcikkéből összeállított-kiválogatott „Kései főhajtás” című könyvének egyik fejezetében nyolc „lipótmezei írását” adta közre, s további öt olyan cikke is helyet kapott a kötetben, amely eredetileg a Californiai Magyarságban jelent meg. Azok között olvasható az édesanyámra emlékező, meghatóan szép írása, a „Mária magyarsága”.

Mint a lap kiadója és szerkesztője, hadd tegyem hozzá mindehhez: együttműködésünk hosszú évei alatt alig kaptam olyan írást tőle, amellyel nem értettem egyet, amelyből egy mondatot is kihúztam volna. Tamás elmondta: úgy véli, hogy az Aranytoll Életműdíjba beleszámít az a több, mint két évtized is, amit hazájától távol töltött írással, és íly módon tudta külföldön is szolgálni a magyar ügyet. Őszintén örülök, hogy hosszú ideig együttműködhettünk, hogy a munkakapcsolat tartós barátsággá érett; örülök az óhazából kapott kitüntetésének és ez úton is gratulálok hozzá.

FÉNYES ATTILA

Európai Hacaszáré

Magyarországot sok helyen szapulják, nemcsak Európában, de az USA-ban is. Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi is történik, kell egy kis háttér tudat. A globális elitek nagyjából megegyeztek a végcélpontban, csak a kivitel körül van még vita. A globalisták gondolatmenete a következő: Az Isten megteremtette a Földet növényekkel, álatokkal, emberekkel és természeti törvényekkel. Az emberekre bízta a föld karbantartását. A jó Isten aztán tovább ment és magunkra hagyott. Tehát az emberiségtől függ, hogy a világunkkal mi fog történni. Az elitek egy része úgy gondolkozik, hogy a föld természeti kincsei limitálva vannak, tehát azok fogyasztását be kell osztani úgy, hogy a jövendő generációknak is jusson. Egyik megoldás lenne a föld népességét korlátozni (lásd Kína). Minél kevesebben élnek annál több jut egy személyre a javakból. A Liberális Globalisták (LG) ezt az elvet teszik magukévá:

1. Politikai ideológia: szocialista/fasiszta (lásd Európai Unió), Egyedi Világrend
2. Gazdasági ideológia: szociális kapitalizmus (lásd Kína)
3. Morális ideológia: Új Kor vallás (New Age religion)

A Konzervatív Globalisták (KG) ugyan csak hisznek a végcélban – Egyedi Világrendben, de az utat egy kicsit más módszerekkel. Ők abban hisznek, hogy a technológiai vívmányokkal kétszer annyi embert lehet táplálni, mint most és az előrehaladott tudomány majd energiát tud előállítani akár tengervízből is és ritka természeti anyagokat is mesterségesen lehet majd előállítani. Elveik:

1.         Politikai ideológia: szocialista/demokrácia

2.         Gazdasági ideológia: szabad kapitalizmus/versenyezés

3.         Morális ideológia: vallásszabadság

A differencia a két globalista között, hogy a LG-sek mindenkit leszegényítenének a legalacsonyabb szintre ezzel biztosítva, hogy csak a minimum szükséges javakat, élelmiszert és energiát fogyasztjanak a népek. Ugyanakkor, a KG-sek felemelnék a nép gazdasági színvonalát úgy, hogy nemcsak a szükségest, hanem a kívánt javakat is megtudjanak venni. A végcél ugyan az, de nem mindegy, hogy melyik utat választjuk.

Akik a liberális utat választják, azok, mint szegény barlanglakók fognak megérkezni az Egyedi Világban.

Akik a konzervatív utat választják, azok, gazdagon fognak megérkezni.

Az Európai Unió meg-nem-választott vezetői és bürokratái főleg LG-ből áll. Amit Orbán próbál csinálni az EU-n belül, hogy Magyarországot a KG útra terelni. Ez nem tetszik az EU-nak, mert elterjedhet más tagállamok között. Szegény embereket, akik állami támogatásra szorulnak, sokkal könnyebb kontrolálni, mint gazdag embereket, akik saját magukról gondoskodnak.

Az, az út, amit Orbán Viktor választott Magyarországnak meg fogja könnyíteni a magyar nép életét a jövőben. Ha az EU és az ellenzék megengedi.

Fényes Attila

Mi a probléma?

A napokban kaptam egy elemzést  „Mi a probléma Magyarországon avagy az Izrael szindróma” címen, Pók Kata filozófustól. A tanulmány érdekes, de egy kicsit idejét múlta a mai problémákhoz képest. Magyarország mostani problémája sokkal feltűnőbb nemzetközileg. Akik a Globalizálás és az Egyedi Világrendszer (One World Order) kibontakozását figyelik, azok tudják, hogy a közeljövőben megszűnnek szuverén országok, nemzetek, etnikai kultúrák. Tipikus példakép az Európai Unió. Ez a folyamat már régen megy, de főleg a háttérben, de az utóbbi időkben ezek a folyamatok kezdenek az előtérbe is felbuggyanni és mindenkit érinteni. Ezt a folyamatot már nem lehet leállítani, legfeljebb lelassítani. Orbán Viktor Miniszterelnök felismerte Magyarország helyzetét és próbálja lelassítani ezt a globális folyamatot. Magyarország szuverenitásának legnagyobb része el van adva vagy átruházva idegen érdekekre. A magyar törvényhozók nem alkothatnak törvényeket az EU beleegyezése vagy utasítása nélkül. A miniszterelnöknek nem sokkal több a hatalma, mint például Budapest polgármesterének. A kulisszák mögött működő világi elit attól fél, hogy a magyar viselkedés esetleg ráragad más országra is, ezzel megnehezítve munkájukat a globalizálódási folyamatot. Ugyan ez a folyamat folyik nemcsak Magyarországon, hanem itt az USA-ban is. A nyakunkba varrták a fekete marxista muszlim elnököt, akinek feladata tönkretenni az országot.

Amit az „Izrael szindróma” jelez, az főleg egyéni és privát lelki probléma. Manapság Európában és az USA-ban egyre jobban terjed az antiszemitizmus, ugyanakkor az amerikai zsidóság egy antiszemita, anti-izrael, muszlim emberre szavazott 85%-osan mert az ideológia fontosabb volt, mint az összetartás. Említhetnénk még azt is, hogy hazánkfia Soros György sem támogatja Izraelt, pedig ő született zsidó. Globálisan nézve Izrael problémája nem Magyarország problémája.

Az eredeti elemzést Pók Kata filozófustól a fenti linken található.

Fényes Attila

MAGYAR KAPITALIZMUS

Az utóbbi hetekben a nemzetközi sajtó Magyarországgal volt elfoglalva, negatív propagandával. A következő jelzőkkel ékeskedtek és jellemezték Magyarországot: Magyar kapitalisták, fasiszták és antiszemiták. Mi az, hogy Magyar kapitalizmus? Ahogy Orbán miniszterelnök beszédeiből feltételezhető, minden kapitál (tőke) amit Magyarországon befektetnek függetlenül, hogy külföldi vagy belföldi tulajdonú, az magyar érdekeltségű. Vagyis, a magyar állam rendelkezik felette. Itt jó lenne egy kicsit utána nézni a dolgoknak. A pontos dátumra már nem emlékszem, de az utóbbi 20 év folyamán a Magyar kormány aláirt egy nemzetközi egyezményt, miszerint hozzájárul a globális tőke szabad mozgásához az országból ki és be. Tehát a tőkemozgást nem fogja kontrolálni az Orbán vagy akármilyen kormány. Az 2012 januárjától érvényes törvények szerint szigorúbb szabályok fognak vonatkozni a bankokra és főleg a Magyar Nemzeti Bankra. A kormánynak jó lenne egy kicsit utána nézni, hogy kinek a tulajdonában van a MNB. Biztosan rá jönnének, hogy a MNB nem magyar, hanem több mint valószínű svájci vagy globális bank kartell tulajdonában van és ez a kartell kontrolálja és garantálja a Forintot. A Forint csak úgy lehet konvertibilis, hogy a Forint pénz kiadási és nyomtatási jogát a kartellre átruházták. Tehát a Forint nem magyar tulajdon. Igaz, hogy az USA dollár a Federal Reserve Central Bank tulajdona, és a FRCB pedig privát kezekben van. Ezek a privát központi bankok tulajdona a pénz és csak kölcsönbe adják a különböző országoknak kamat fejében. Így nem lehet kapitalizmust csinálni. A kapitalizmus alap törvénye: befektetési tőke + gazdasági aktivitás = befektetett tőke + profit. Ha Orbán miniszterelnök úgy gondolja, hogy államosítja a MNB-ot és a magyar kincstárral nyomtatja a Forintot akkor a Forint elveszíti a konvertibilitását és gazdaság visszaesik kb. 50 évet. Magyarországnak nincs természeti kincse a termőföldjén kívül, és azzal sem tud mit csinálni, tehát marad a termelő fizikai és szellemi munkaerő, aminek valami értéke van. Erre az értékre kellene koncentrálni és építeni.

Az európai sajtóban többször felbukkan az a vád, hogy Magyarország a fasizmus irányában halad. Ha megnézzük az egész Európai Unió egy fasiszta szövetség. Mussolini büszke lenne rá. Úgy látszik, hogy az újságírók csak írni szeretnek, de olvasni már nem, pedig nem ártana egy kicsit utána nézni, olvasni, hogy mi is az a fasizmus mielőtt egy országot lefasisztáznak. Mindenesetre Magyarország még jó helyzetben van, mert még csak a fasizmus irányában halad, amíg az EU, mint fasiszta kezdte.

A nyugati sajtó átvette a magyar sajtó egyes részének az állandó szapulását, hogy Magyarországon mennyire elterjedt az antiszemitizmus. Az, hogy a magyar sajtó állandóan ezzel foglalkozik, azt mutatja, hogy a magyar újságírók sem olvasnak világhíreket és nem tudják, hogy mi történik körülöttük. Nem tudják, hogy európában az antiszemitizmus az utóbbi időkben nagyon divatba jött. Itt az USA-ban is nagyon felütötte a fejét az antiszemitizmus és antiizraelizmus. Három évvel ezelőtt az amerikai választók megválasztottak elnöküknek egy muszlim, antiszemita, Izrael ellenes, kommunista, buta, unintelligens személyt. Tudván Obama antiszemita beállítottságát az amerikai zsidóság több mint 80% rá szavazott. Az amerikai zsidóságnak a progresszív ideológia többet jelent, mint Izrael jövője. Ugyanakkor, Magyarország tárt karokkal fogad be Izraeli menekülteket. Utazási irodánk (Hungarian Travel.com) honlapját – az USA és MO után – az Izraeliek látogatják a legtöbbet, habár még egyetlen repülőjegyet sem adtunk el nekik.

A nyugati sajtó jobban tenné, ha saját portáját tartaná, rendbe mielőtt Magyarországot szapulná.           

Analízis: Az Orbán kormány nagyon küszködik a gazdasággal. Rengeteg kamatot kell fizetni kölcsönökért. A kamatok jó része fedezi a bank kartell által kölcsönzött és nyomtatott Forint fiat pénzt. Ha a magyar kincstár nyomná és terjesztené a fiat Forintot, akkor nem kellene azt a sok kamatot fizetni a globális bankosoknak, de akkor a Forint nem lenne konvertibilis és az országon kívül nem érne semmit. Mindenesetre, a globális bank kartell ezt nem hagyná annyiban. Tudni illik, hogy a bankok úgy csinálnak pénzt, hogy kölcsönöket adnak a semmiből és kamatokat számolnak fel. Azt a trükköt, hogy az állami kincstár nyomtatott fiat pénzt és nem a bankároktól vették kölcsönbe, az amerikai történelemben már előfordult néhányszor. Igaz, hogy néhány elnök az életükkel fizettek rá (Lincoln és Kennedy). A bankárok türelmesek. Az Orbán kormány már többször leült tárgyalni az IMF (International Monetary Fund) képviselőivel, de mivel Orbán nem akar több hitelt felvenni, egyezségre nem került sor. Ez nem tetszik a bank kartellnek, mert így kevésbé tudják kizsákmányolni a magyar népet. Most aztán jön a leckéztetés, leértékelték a Forintot kb. 25%-al, ami felemelte a svájci házkölcsönök havi fizetését kb. 25%-al. Ez a lecke. De még házi feladat is van. Mivel a Forint leértékelésnek előnye is van, a munkapiac olcsóbbá válik a külföldi vállalkozóknak és ez bizonyos mértékben serkenti őket, hogy befektessenek Magyarországban és új munkahelyeket teremtsenek. Tehát a házi feladat ezt megakadályozni vagy minimalizálni. Ezért kellet nemzetközileg szapulni, lefasisztázni, leantiszemitázni a magyar népet, hogy a leendő befektetőket elriasszák.

Ami szomorú, hogy minden rossz hír, ami a nyugati lapokban megjelent eredetileg Magyarországból jöttek.

Sajnos Magyarország egyik nagy problémája, hogy az ott élők a saját fészkükbe piszkolnak.

Fényes Attila

DIASZPÓRA TANÁCS 

Olvasom az „Amerikai Magyar Hírlap” (Nov. 25, 2011) hasábjain, hogy a Magyar kormány meghívta Pereházy Miklóst, a Los Angeles-i Magyar Ház igazgatóját/elnökét, hogy reprezentálja a nyugati part magyarságát a „Diaszpóra Tanács” alakuló ülésein.

Na most , kérem szépen, hogy is van ez?

A Magyar állam kijelöl egy személyt, hogy reprezentáljon minket? De kit, kinek? A Magyar kormány kinevezhet követeket, konzulokat, kémeket, kereskedelmi és katonai attasékat, hogy reprezentálják Magyarországot az USA-ban, és többek között jelentéseket is küldjenek a magyar emigráció tevékenységéről. A Magyar diaszpóra/emigráns közösséget reprezentálni csak olyan személy jogos és képes, akit az emigránsok közössége választ meg itt a nyugati parton. Tudomásom szerint ilyen választás nem történt meg. Habár, lehet, hogy Pereházy Miklós van kiszemelve a következő Los Angeles-i konzuli pozícióra? Majd meglátjuk.

Tovább olvasom, Fazekas Sándor Vidékfejlesztési Miniszter Úr sikeres kaliforniai látogatásáról az útleírást. Sajnos nem volt alkalmam személyesen találkozni vele, pedig próbáltunk egyeztetni a sajtófőnökével, de az időpontok nem jöttek össze. A miniszter sajtó irodája egy interjúra volt érdekelt, de én nem készítek interjúkat. Én esetleg felteszek néhány kérdést és meghallgatom a válaszokat, de még mások kérdéseinek szánt válaszokat is. Ezek után analizálok, kritizálok, és néha tanácsokat adok a BLOG-omon keresztül.

A Miniszter Úr programja főleg borászatok és híres kaliforniai borpincék látogatásából állt. Azt tudjuk, hogy a magyarok büszkék a borukra, de kérdem én?  Kaliforniának szüksége van a magyar borra? Kaliforniának van kb. 1329 fajta bora és azok közül vannak a világ legjobbjai. Gondolom Magyarországnak is van elég bora, hogy a helyi igényeket kielégítse. Mivel a szőlészet/borászat nem szakmája sem hobbija Fazekas Miklós Miniszter Úrnak, feltételezem, hogy felfedező útra jött Kaliforniába. Ha legközelebb megint ide látogat a Miniszter Úr, vagy más Miniszter Urak a következőket ajánlanám nekik: Látogassanak el például a Thousand Oaks-i „TOTAL WINE & MORE” ital üzletbe, ahol 8000 fajta bort, 2500 fajta sört és 3000 fajta párolt szeszes italból lehet válogatni (mindössze csak 1 magyar bor = Tokai található). Lehet, hogy még ide férne néhány magyar bor. Azt is ajánlanám, hogy hozzon magával egy bizottságot, amely borászati szakemberekből áll, és akik esetleg hajlandóak tanulni trükköket, amikor a borászatokat látogatnak. Elvégre a büszke franciák is megtették és átvették a kaliforniai módszereket és feljavították a francia borokat. Ajánlanám még, hogy látogassanak el egy „WHOLE FOOD” szuper élelmiszer boltba, ahol a világ miden részéről találnak élelmiszereket. Tibeti só-tól, örmény meggy lekvárig, de csak egy magyar terméket találnak, akácméz. Sok magyar termék elférhetne még. Ajánlanám még a JONS MARKETET, sok kelet európai, magyart beleszámítva, termékekkel, de például Pick szalámi hosszú évekig nem volt (most éppen van). Harmadik ajánlatom a TRADER JOE’S élelmiszer lánc üzlet, ahol karácsony környékén lehet magyar konyakos meggyet kapni, de szaloncukrot, azt nem. Mind ezt nem azért hozom fel, hogy a Miniszter Urat élelmiszer bevásárlásra ösztönözzem, hanem legközelebb hozhatna egy üzletemberekből álló delegációt, akik szakszerűen tanulmányozhatnák az üzleti lehetőségeket, hogy milyen magyar termékeket lehetne itt promotálni. Magyarországon a sok parlagfű helyet talán valami hasznosat is lehetne termelni az amerikai piacra. Gondolom, a Kaliforniai Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara tagjai égnek a vágytól, hogy egy kereskedelmi küldöttséget körbe vezessenek, és egy kis borkóstoló után az üzleteket is meglátogassák egy kis eszmecserére. Amiben biztos vagyok, hogy Pereházy Miklós elnök úr szállítási vállalata (INTEREX) szívesen vállalná az áruk ide szállítását. Ez egy „win-win” szituáció lenne. A Miniszter Úr, a Konzulátus, a KAMKK dicséretet nyernek, Pereházy Úr sok bizniszt és pénzt nyerne a szállítással, a magyar farmerek és termelők is nyernének, és mi diaszpórások, és amerikai barátaink élvezhetnénk a finom magyar ételeket, temékeket.

Fényes Attila

Kiszáll a NAV (Nemzeti Adó és Vámhivatal) a tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést. Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek. Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.
- Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek, úgy hogy nem maga fogja meg…mondani nekem, hogy mit csináljak.
- Rendben van, maga tudja. A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve sprintel visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika. Láthatóan az életéért fut, és a bika minden egyes méteren teret nyer. Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli torokból kiáltja neki:
- AZ IGAZOLVÁNYT ! MUTASSA NEKI AZ IGAZOLVÁNYT !!!

H/T Érseki György

1956 

Néhány hét múlva lesz az 55. évfordulója az október 23.-i eseményeknek. Azért hívom eseményeknek, mert két esemény történt egyidejűleg. Mint egy politikai puccs kezdődött – Moszkvából irányítva, majd a mesterségesen kreált zűrzavar népfelkeléssé fajult.

Azon tűnődtem, hogy mit is csináltam október elején 1956-ban. Az év júniusában érettségiztem a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban, mint telefon technikus. Első munkabeosztásom az volt, hogy vidéki telefonközpontokba jártunk kiküldetésbe a főnökömmel ellenőrizni, feltérképezni, vizsgálni a különböző telefonrendszereket. Szeptember végén Székesfehérvár környékére küldtek bennünket (2 személyt), egy katonai létesítményre, hogy az ottani titkos telefonközpontot ellenőrizzük és működését kipróbáljuk. Mikor megérkeztünk, csak egy óriási függőleges rádió antennát és egy katonai őrházat találtunk. Igazoltatás után az őrházon keresztül beengedtek a földalatti óriásbunkerbe, ahol rádióleadó, távirati leadók és – a mi számunkra – egy óriási telefonközpont volt. A telefonközpont vadonatúj volt, és még sosem volt használva. Nagyságát tekintve – szükségállapot esetén – el tudta volna látni az egész ország katonai, és a kormány kommunikációs igényeit. Utólag visszagondolva – ott valaki tudott valamit, amit mások nem. Nekünk október 20-ra be kellett fejeznünk ott minden munkát. – Talán már készültek valamire?

Az évek folyamán sok tény jött napvilágra, ami számomra is jobban megvilágította az eseményeket 1956-ról. A történelem egy kicsit hosszú és bonyolult, de dióhéjban a következtető mondható:

A szovjetek „bögyében” volt Rákosi és társai kegyetlen uralma. Mivel azonban Sztálin volt Rákosi pártfogója, nem tudtak ellene semmit tenni. Amikor Sztálin meghalt 1953-ban, Rákosi elvesztette legfőbb pártfogóját, és a szovjetek támogatását. A szovjetek ekkor lefokozták Rákosit, és csak a párttitkári rangját tarthatta meg, míg Nagy Imrét – aki szintén vérbeli kommunista volt – jelölték miniszterelnöknek. Nagy Imre nem volt kegyetlen, mint Rákosi, és próbált könnyíteni a nép helyzetén. Ez nem tetszett Rákosinak, és mindenhol, ahol tudott keresztbe tett Nagy Imrének. Hamarosan mégis Rákosi került újra fölénybe, de akkor már a szovjetek segítsége nélkül. Ez volt az oka, hogy a szovjetek a puccsot terveztek, és ezzel Rákosit, és társait a hatalmuktól végleg megfosszák. Egy puccshoz azonban mindig kell káosz. Így kezdődött „Október 23”.

Egy kis harc be volt kalkulálva már a tervezésnél. A rendőrség és katonaság még kisfegyvereket is adott a népnek. A lövöldözések megteremtették a szükséges káoszt, mire a szovjetek napokon belül kiröpítették Rákosit és társait a Szovjetunióba – örök nyugdíjra.

Tudni illik, hogy a kezdetnél szinte minden valamire való vezér kommunista volt. Nagy Imre kormánya mind kommunista, vagy szocialista volt. Kádár is ennek a kormánynak volt a tagja. Amint Rákosi eltűnt, megkezdődött a harc a hatalomért a Nagy Imre és a Kádár frakciói között. Közben ment a harc az utcán.

Amire nem számítottak az elvtársak, hogy a nép és az (ál-) pseudó-kommunisták sokkal komolyabban vették a lehetőséget, és tovább harcoltak egy barátságosabb szocializmus kiépítéséért. A szovjetek egy darabig csak figyelték a Nagy – Kádár hatalmi harcát, és közben felkészültek a katonai beavatkozásra, – ha a Nagy kormány nem tudja leszerelni a népet. A hatalmi harcban Kádárnak jobb stratégiája volt, mint ellenfelének. Nagy az utcai harcosokkal tárgyalt, akik egyre több lehetetlen követelménnyel jöttek elő. Az sem használt, hogy az utcai harcosoknak jó néhány vezetője is kommunista volt és a saját hatalmát próbálta kiharcolni. A harcos csapatok nem voltak egyesülve. A kommunisták a barikád mindkét oldalán reprezentálva voltak, tehát függetlenül, hogy melyik oldal nyer, a kommunisták győztesen kerülnek ki. Kádár, aki jó sakkozó lévén átlátta a helyzetet, azonnal lepaktált a szovjetekkel, akik addigra már ugrásra készen voltak, és jöttek. Kádár ezek után felakasztotta az ellenzéki kommunistákat.

A naiv nép, diák, munkás az utcákon nem tudta, hogy tulajdonképpen kihasználták őket. Ők komolyan hittek a „forradalomban”, a MEFESZ 16 pontjában, harcoltak, meghaltak a jobb jövő reményében. Ők voltak az igazi szabadságharcosok, az igazi „ÖTVENHATOSOK”. Itt az emigrációban mi ŐKET ünnepeljük, ŐKET tiszteljük, RÁJUK emlékezünk.

Sajnos a 300,000 menekült (az USA kb. 30,000-et fogadott be) szabadságharcosok között volt jó néhány beépített kommunista, vagy kommunista szimpatizáló egyén is (AVH III/II, III/III ügynökök). Ezeknek az ügynököknek az volt a feladatuk, hogy jelentsenek és bomlasszák a magyar emigrációt, amit sikeresen teljesítettek, és még a mai napig is tevékenykednek.

Los Angeles és környékének magyarsága október 23.-án fogja ünnepelni, tiszteletét tenni, és megkoszorúzni az „igazi 56-os szabadságharcosok hőstetteinek” állított emlékművét. Sajnálattal vettem tudomásul (de többen osztoznak véleményemben), hogy az eredetileg meghívott Kubinyi Tamás meghívását, – aki az ünnepi szónok lett volna, és a meghívást már elfogadta, – helyi politikai nyomásra a rendezők visszavonták.

Kubinyi Tamás – az emigrációban is közkedvelt ECHO-TV egyik műsorvezetője – helyett, Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára lesz az ünnepi szónok.

Úgy látszik, megint állami ünnepet fogunk ünnepelni, és nem az emigrációban hagyományos 56-os ünnepet. 

Fényes Attila